Sörmester meséi: matek.

A következő kört Spen bácsi fizette, így Őt illette a mesemondás sora.

Talán tudjátok Esztergomban, a Tanítóképzőben, tanultam meg a betűvetést.
Talán másodikos lehettem, mikor a Tanító Bácsi megkérdezett minket, ki tudna egy jó kis számtanpéldával, gyakorlásképpen előállni.

Rögtön jelentkeztem, a fiúk nagy zúgolódása, s a lányok csodálkozó odafigyelésének közepette. Talán nem tudjátok, de akkor még -, tejfölösként -, mindenem fehér volt, mint a tejnek, elég erősen dadogtam is. E momentum aztán rá is nyomta a bélyegét sok mindenre. Jelen esetben a számtanpélda elmondása is hosszú dadogós percek "áldozata" lett.

Részemről már menekültem volna a számtanpélda elmondásától, de a Tanító Bácsi már nem engedte. Segített az elmondásban. Nem! Nem Ő találta ki a feladványt, de hamar rájött, hogy mit is akarok mondani. Nyögdicséléseim közepette nem volt nehéz dóga.

Lényeg a lényeg, az török harcok nagy Kapitány nevű ágyújának volt 100 kőgolyója. Amiből az első harci napon X mennyiséget használtak fel, a másodikon Y mennyiséget, a harmadikon Z mennyiséget. Kérdés, hogy a csata végére hány ágyúgolyó maradt. Az eredmény lényegtelen, csak szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy hét évesen sem voltam már teljesen komplett. Ilyen "nehéz feladványt" másodikos gyerekként kitalálni, nem semmi volt.

Hosszú, habos korty, bajusztörléssel.

A gimi végén aztán kezdtem belehúzni. Vilma Anyánk, a matek "tanarunk", épp hős szerelmes volt, (későbbi), gyermekeinek apjába. Így aztán minden fontosabb volt, mint a "munkája". Ezért történhetett meg, hogy az egyik matek doga végén, fogta az egész paksamétát, a dogákat, és letette elénk, Petya és én elém. Javítsátok ki, és osztályozzátok le, de én is átnézem majd!!!! Aztán balra el_viharzott, mert épp randikésésben volt.

Na, mit gondoltok, ennek mi lett a vége? Természetesen volt olyan betyárbecsület bennünk, hogy ha valaki az osztályunkból nagy marhaságot írt, odamentünk hozzá, s kijavítattuk vele a hibákat. Aztán osztályoztunk is.

Természetesen egyes doga nem volt, és mindenki a maga felkészülésének arányában kapta az osztályzatot. Vilma Anyánk is meg volt elégedve velünk, így aztán már majdnem rendszeresen mi kaptuk azt a "megtisztelő figyelmet", hogy a dolgozatokat kijavítsuk.

Mosolygós korty.

Matek érettségi a következő állomásom. Másodfokú egyenlet megoldásának levezetése. A másodfokú egyenletet tudtam, hogy azt hogy kell "enni", de, hogy azt miből kell levezetni, az induló képletre már nem emlékeztem. Vilma Anyánk, meg ott sétált a padok közt, így a puskázás kizárva. Megvontam a vállam és elkezdtem visszafelé kifejteni a képletet. Már majdnem el is értem a kiinduló pontot, amikor szólítottak, menjek vizsgázni.

Beijedtem.

Az idők távlatából is szükségem lett egy hosszú, nyugtatós kortyra.

Természetesen "turpisságom" hamar kiderült, így aztán csak egy hármast kaptam a szóbelimre. Az, hogy visszafelé kezdtem elindulni, kifejteni a problémát, senkit sem érdekelt. Ez volt az "n+n-edik" pofonom az iskolapadban.

Ismét egy nyugtatós korty következett.

Fősuli.
Úgy indult a matekóra, hogy bejött egy töpörödött anyóka, Piroska-néni, és megkérdezte, hogy ugye tudják, hagy ha egy meg egyet összeadunk, akkor az kettő lesz. Rögtön fel is írta a táblára, majd javasolta, hogy az egy helyet írjuk egy x-et, s akkor a képletünk így alakul....

És innéttől, másfél éven át nyomta a főiskolás matekot, egyetemi szinten. Én magam vagy 20 jegyzetet írtam teli, képletekkel halmozottan.

Töredelmesen bevallom, élveztem az óráit!

Mosolygós, habos korty.

Államvizsga.
Piroska néninek a kedvence voltam, így kivételezett és egyúttal megutáltatta magát velem. Bandikám, maga nem beszél!
Maga ír!
Oda leül, s megoldja ezt a példát!

Mindenki más húzhatott egy vizsgakérdést, nekem utalva lett a feladvány.

Megvontam a vállamat, már akkor ismertem a "leszarom tablettát", s lazán megoldottam a példát. Az Államvizsga eredménye: kettes!!!

Méltatlankodva, felháborodva néztem a töpörödött nagyasszonyra.

Szó nélkül elővette pénztárcáját, kivett egy kétszázast, odaadta a következő felszólítással. Kimegy a boltba, vesz egy jóminőségű vörösbort! Édeset! S visszajön. Addigra végzek a vizsgáztatással, így a szobám előtt várjon meg!

Kaján vigyorú korty következett.

Hogy én aztán mit kaptam, azt Ti elképzelni sem tudjátok. Felbontatta velem a bort, hisz én voltam A FÉRFI! Majd kitöltött két poharat, s felajánlotta, tegeződjünk. Így utólag, talán jobb lett volna, ha azonnal elmenekülök. De a tegeződést, azóta is, folyamatosan betartottuk, bárhol is találkoztunk. Pedig összefutottunk egypár nívós helyen, pl. igazi kiskocsmákban, flancos lebujokban, mint pl. az MG minisztériumban, vagy annak kutatóintézetében, és még egész sornyi, sok más helyen, illetve fogadásokon.

Szóval, a tegeződés után következetek a leba(sz)(ltáz)ás.

Azért tegeződtem össze Veled, - mondta Piroska-néni -, mert így elmondhatom, mindenféle jogi következmény nélkül, hisz barátok vagyunk, ugye(?), nemdebár, hogy én még ilyen lusta, tohonya, bumburnyák emberrel, mint Te vagy, még nem találkoztam. Matek-zseni létedre, Te szarsz az egész világra! Ha egy picit összekapnád magad, az egyik legjobb matekos lehetnél az egész országban! Hát ezért kaptál tőlem ilyen "megalázó" osztályzatot.

Én meg ott álltam leforrázva, és komolyan, de tényleg halál komolyan, halvány lila gőzöm sem volt miről is beszél.
Nem tudtam, s nem fogtam fel még azt sem, hogy mit is mond.

Évtizedekkel utána, mikor "örző-védő-menekülő" szakember lettem, derült ki igazsága...
De vállalom, a hülyeségeimet.

Így vagyok az, aki vagyok!
Büszke, hosszú, hosszú korty következett, jóleső bajusztörléssel.

- Hogy tisztességesen befejezhessem a történetet, Sörmesterkém, hozz még egy kört!

Ő már "pattant" is, és jóleső bólogatások közepette, jött vissza a habzó nyugtatókkal.

A doktorim.
Mert hát, ha nem tudnátok, matek doktori disszertációt is írtam.

Elégedett, magabiztos korty...

Más diktálta, én írtam!

Újabb, hatásvadász korty.

DE!
Tudtam mit írok!

Egy félresikerült randiból kifolyólag, összeismerkedtem egy lánnyal. Különösebben nem voltam elragadtatva Tőle, de aztán évekig kergettük egymást. Kár, hogy mindegyikünknek más és más időpontban fulladt ki a türelme.

Hááát, ez van.

No, az Ő doktoriját írtam. Matek zseni volt a drágám...

Születési rendellenességgel jött e világra, és könyökből hiányzott a fél karja. Tudott írni, de én lendületesebben gyorsabban, olvashatóbban írtam, mint Ő.

Férfiak vagyunk, itt és most, magunk közt.
Biztos tudjátok, mi a három legjobb dolog a Világon. Ugye?
Előtte inni, utána rágyújtani...
Mi, előtte is, utána is matekoztunk...

Helyette NEM!!!!

 :-))))

Szóval ezt csak bevezetőképpen meséltem el Nektek! A csattanó most következik!

Úgy adódott, hogy jelentkeztem egy másik egyetemre is, továbbtanulási céljábúl. És mivel már volt egy "gyiplomám", így csak be kellett iratkoznom.

Első félév, első matek zárthelyi. (ZH.) Öt vagy hat példát kellett megoldani.

Mi az nekem, gondoltam én. Hamar össze is csaptam, oszt mentem sört tanulni...

Két héttel később.

Olvassák a ZH eredményeket, s én nem hallottam a sajátomét. Jeleztem is, rögvest, valami tévedés van, mert hát, azért még én is vagyok.

Visszakérdeztek. Ugye akkor én vagyok a ppAndrás.

Hát persze - válaszoltam.

Szeretne a Professzor Asszony(!), beszélni magával, s kéri, jöjjön be a tanszékre.

No, én rendesen felháborodtam! Valami gond van, puskáztam vagy valami más szörnyűség. Kérdeztem.

Nem, nem, próbáltak nyugtatni, csak szeretne megtudni valamit a Professzor Asszony, Öntől.

Velük együtt mentem a tanszékre, majd bemutattak egy "fruskának", aki állítólag a Professzor Asszony. Nagyon dühösen nézhettem rá, mert hangosan felnevetett.

Kérem, ne legyen mérges, csak fúrja az oldalamat egy nagy-nagy kíváncsiság s ezért kértem, hogy fáradjon be.

Lediktálom a ZH kérdéseit, s kérem, itt előttem oldja meg azokat.

No, ment is a műfelháborodásom tovább, de aztán beadtam a derekamat, hamarább szabadulok, címszóval, hisz már várt rám a Veszprémi Sör!

Így is lett. Ő mondta a példákat, én egy kicsit gondolkodtam, aztán kezdtem a levezetést. Alig kezdtem bele, már le is állított, és mondta a következő példát. S ez így ment az összes feladatnál.

Mikor végeztünk, visszakérdeztem:

Miért is volt erre a kis "vizsgáztatásra"szüksége?

Azért, mert azokat a megoldásokat, amiket most alkalmazott, ma Magyarországon nem tanítják......

Fuffff Neki!
No!
ÉS
Ismét Pufff Neki!

Percekig tátva maradt a szám, s a körbeálló közönség hangos mosolyára riadtam fel!

Védekezésképp előadtam, hogy én már államvizsgáztam matekból, a Piroska néninél.

Igen, tudom, mondja a "fruska". Ő az édesanyám. És a baráti üdvözletét küldi, s Ő is kérdezi, honnét e tudása?

Ismét Fufff Neki!!!

Ilyen kicsi világot, még nem láttam....

Széttártam tenyeremet, felhúztam a vállaimat, jelezvén én magam sem tudom az igazi választ.

Aztán eszembe jutott matekos barátném, s elmeséltem neki, nekik az egész doktorimat, és ami az akkori kapcsolattal, az akkori világommal együtt járt!

Kezemre tette kezét, s így szólt:
Kedves András, ne mesélje tovább, mindent tudok magáról, hisz a doktorit a legjobb barátnőmnek írta...

Erre aztán hangosan "felnyihogtam"!

S itt a vége, fuss el véle...
Aztán, nagy sóhajtások közepette ürítettem korsómat!

S hozzáfűztem még egypár dolgot.

Az elsők közt voltam az országban, aki asztali számítógéppel dolgozott...
Az elsők közt voltam, akik interneteztek az országban...
S az első közt voltam, aki a sörét, nagy hirtelen, egy bérszámfejtési program írása közben, matekos "szikra" hatására, beleborította a billentyűzetbe...

2016-09-04.

Szeretgom; Szamárhegy.